KORMOS ANETT

Öt ember, akikben csak egy valami közös: hogy mindegyikük a rajtvonal, a többiek mögül kénytelen neki indulni az élet versenyének. Mert van egy hendikepjük. Mert valamilyen szempontból mind eltérnek a többségtől, kilógnak az átlag sorából, mások. És ez a különbözőség nemcsak azt jelenti, hogy eleve hátrányból indulnak, hanem azt is, hogy nehezített pályán kell majd valahogy elvergődniük a célig. Mert, ha valakikről, hát róluk megvan a véleményünk.  Viccek főszereplői, gúnyolódások céltáblái ők, akik most felveszik a harcot a folyamatosan nyakukba zúduló előítéletek és sztereotípiák árja ellen. Önszántukból állnak be a görbetükör elé, de ezúttal a nézőt is maguk mellé rángatják, elvégre együtt görbülni sokkal tanulságosabb, és nem utolsósorban: viccesebb.

"Magamat kigúnyolom, ha kell, de… nem kell. Ennek az eredetije Cyrano de Bergerac-tól így hangzik: magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más mondja, azt nem tűröm el. Hát valahogy így vannak ezzel a Hendikep főszereplői is, azzal a különbséggel, hogy nem a gigászi méretű heftijükkel lógnak ki az átlag sorából, és azzal, hogy ők eltűrik. Vagyis eltűrték. Eddig. De nem tovább! Kivívják a nekik járó egyenlő bánásmódot… (Jelszó: Minek utáljuk egymást, ha ki is röhöghetjük?)"